2020.12.22.
“Hogy lenne már vége ennek az átkozott évnek!” – hányszor gondoltad ezt idén? Vagy bármikor ezelőtt, előző években, amiket valami miatt nehéznek, gonddal telinek, megerőltetőnek vagy fájdalmasnak éltél meg? Vajon hányszor gondoltad már azt, hogy ha végre ezt az évet lezárod december 31-én majd január 1-én, amikor kibotorkálsz a konyhába az első kávédért, némi fejfájással kísérve ugyan, de mégis, valamilyen csoda folytán egy új, teljesen megváltozott univerzumba csöppensz bele, ahol végre tiszta lappal indulhatsz és hirtelen, varázslatos módon minden tökéletesen készen áll arra, hogy valami egészen más kezdődjön? Csupán attól, hogy más évszámot, más dátumot írunk aznap? Hogy január első napjától már megoldható, elérhető, megtehető, véghezvihető lesz az, ami az előtte való napon még nem volt? Hogy az új évszámmal együtt egy új TE is megérkezik az életedbe, aki sokkal bölcsebb, eredményesebb, fegyelmezettebb és sikeresebb, mint az előző évben “használt”, kifáradt és megtört te? Mennyire tűnik ez valószínűnek? Pedig minden alkalommal, amikor az újévi fogadalmakat teszed, valami ilyesmiben hiszel.
Hány olyan fogadalmat tettél már, amit valóban be is tartottál? Nem január első három hetében, hanem tényleg. Véglegesen. Ha tippelnem kellene, nem mondanék túl nagy számot. Pedig olyan egyszerűnek tűnik. Végiggondoltad, megfontoltad, eldöntötted. Komolyan gondolod, eltökélt vagy és lelkes, látod az eredményét, ami neked olyan jó lesz és még az odavezető utat is le tudnád rajzolni. Tiszta és egyértelmű. Tudod, hogy csak egy órával korábban kell felkelned reggel, hogy fuss fél órát mielőtt dolgozni mész és végre elérnéd az álomsúlyodat, amiben istennőnek érzed magad. Tudod, hogy csak egy mélyet kellene lélegezned, elszámolni tízig először és nem zsigerből elküldeni apádat valahova, amikor már megint csak kritizál mindent, amit teszel. Tudod, hogy nem a te munkaköröd elvégezni a mások által elhanyagolt, nemszeretem feladatokat és csak egyetlen varázsszót kéne megtanulnod kimondani: nem. Tudod, hogy a dohányzás egyik problémádat sem oldja meg, de még csak valójában a feszültségedet sem vezeti le, viszont legalább rohadt egészségtelen és ha nem vennéd meg a következő dobozt, akkor elszívni sem tudnád a tartalmát. Mégsem lesz belőle semmi.
Úgy tudom, a legtöbb újévi fogadalom úgy január 20. tájára már eltűnt a süllyesztőben és 90 százalékuk sosem éri meg a februárt. Vajon miért van ez? Minden ember nem lehet ennyire akaratgyenge és kitartás nélküli! Akkor hol csúszik vajon el az egész? Te is gondolkodtál már rajta? Nos, elárulom: az érzelmeidnél. Hiába kezded el máshogy gondolni, hiába gyártod a jobbnál jobb terveket, hiába találod ki minden kicsi mozzanatát; amíg az érzéseid ugyanazok, addig nem lesz valódi változás az életedben.
Manapság nagyon sokat hallhatunk a gondolatok teremtő erejéről, ezért sokan elkezdenek pozitívan gondolkodni, mondván, én csupa szépet és jót akarok teremteni az életembe. Tehát ha nem veszek tudomást a rossz dolgokról, hanem helyette mindenféle kellemeset gondolok, akkor majd azzal megteremtem a kellemes dolgokat az életemben. De ez az elmélet sajnos sántít. Egyrészt azért, mert nem a gondolatainkkal, hanem az érzelmeinkkel teremtünk, másrészt pedig azért, mert ha direkt nem foglalkozol valamivel és nem vagy hajlandó tudomást venni arról, hogy milyen rossz érzést indít be benned a dolog, azt hívjuk szőnyeg alá söprésnek, hárításnak. Annak pedig köze sincs a tudatossághoz. Leegyszerűsítve a dolgot, ha csak eldöntöd, hogy mostantól nemet mondasz a munkahelyeden, amikor olyan feladatot akarnak a nyakadba sózni, ami nem a te felelősséged, az sajnos valószínűleg maximum január 15-ig fog kitartani, ha nem veszed a fáradságot arra, hogy megnézd magadban: vajon eddig miért csináltam ezt így? Milyen érzés indul be bennem, amikor kérnek tőlem valamit, mi az a generációsan hozott negatív viselkedési forma, ami arra “kényszerít”, hogy akkor is megtegyem, amikor tudom, hogy nem az én dolgom? Mert addig, amíg nem látsz rá arra, hogy eddig mivel akadályoztad magadat a célod elérésében, nem tudod máshogy csinálni. Eldöntöd, de a konkrét helyzetben ugyanúgy lefut a jól ismert, bejáratott program, mint eddig, így a reakciód is csak ugyanaz tud lenni.
A valódi változáshoz tehát az kell, hogy nézz a mélyére annak az érzésnek, ami eddig megakadályozott abban, hogy megtedd azt, aminek az eredményére már régóta vágysz. Vagy csak rövid ideje, teljesen mindegy. A fenti esetben például valószínűleg egy attól való félelem jelenik meg benned, hogy ha nemet mondasz, nem fogsz megfelelni és elveszítheted az állásodat. Ennek nem kell reálisnak lennie; akkor is ugyanúgy megjelenik az érzés, ha az agyaddal tökéletesen tisztában vagy az ellenkezőjével. Ezért nem működnek az olyan technikák, mint hogy gondold végig és nézd meg, mekkora az esélye annak, hogy valóban bekövetkezzen az, amitől félsz. Nem működik, mert érzelmekről van szó, azokra pedig a racionalitás nem hat. Ne próbáld megmagyarázni. Csak ismerd fel és tudatosítsd magadban, hogy ez zajlik benned. Amikor pedig megtaláltad és már látod, hogy eddig emiatt a félelem (fájdalom, düh, sértettség, kiszolgáltatottság, stb.) miatt nem léptél a célod felé, hagyd szépen magad mögött és tudatosan irányítsd át a figyelmedet arra, ami felé haladni szeretnél. Engedd, hogy megjelenjen benned az öröm, ahogy végre, tiszta jó érzéssel kimondod, hogy sajnálod, de szerinted ez nem a te feladatod. És valahányszor érzed azt az ismerős torokszorítást, gyomorgörcsöt, tenyérizzadást, szívdobogást, tudatosítsd magadban, hogy ez még mindig csak ugyanaz, majd kezdj el arra figyelni, amit el szeretnél érni. Ez az egyetlen módja annak, hogy a fogadalmad valóban megvalósítható legyen. Nem a gondolatokat kell átalakítani, hanem ráismerni arra, ami eddig visszatartott attól, hogy valóra válthasd, amit szeretnél.
Ehhez pedig nem kell megvárnod a január 1-ét, mert nem attól lesz más bármi is, hogy egy újabb évszámot írunk. Nem kell új munkahelyet keresned, mert addig, amíg magadat viszed mindenhova, a saját magad által felépített korlátokat is viszed tovább, így előbb-utóbb az új helyen is pontosan ugyanúgy fogod érezni magad, ha nem nézel a mélyére és nem leszel tudatos a saját érzelmi hullámvasutadra. Nem kívülről kell kezdeni a változást, mert ez is fordítva van. Először annak kell megváltoznia, ami benned van, attól tud majd a külvilág is átalakulni, hozzáidomulni a te megváltozott érzelmi világodhoz. Erre azonban nem az év eleje a megfelelő időpont, hanem ez a mostani pillanat. Mindig az itt és most a legjobb alkalom arra, hogy elkezdj változni, máshogyan élni. Ne várj egy percet sem, kezdd el lebontani a saját korlátaidat még ma. Most.
